Szinte a kezdetek kezdetétől figyelemmel kísérjük jeges pályafutásotokat: ami azt illeti, az elején inkább csak jeges pálya volt, futás nélkül…

Bíró Ica: Igen, nullpontról kezdtem, vagyis valóban nem tudtam egy kicsit sem korcsolyázni. Csodálkoztam is, amikor Krisztina mondta, hogy szerinte fog ez menni! Akkor azt gondoltam, még az is lehet, hogy látnok…

De megy ez, napról-napra, hétről-hétre mind jobban és jobban…

Bíró Ica: Igen, lehet hogy tényleg látnok Krisztina, hiszen valami azért csak-csak történt! Az első hét elég iszonyú volt: estem-keltem, estem-keltem, a második hét sem volt sokkal jobb, aztán megkaptam Lacit, a páromat. Onnantól azt mondták a szakemberek, hogy elindultam. Nekem az kell, hogy valaki fogja a kezem, és csak velem foglalkozzon. Elég edzett csaj vagyok, de életemben nem jártam így: ahogy lementem a pályáról, olyan izomlázat éreztem, hogy alig bírtam beszállni a kocsimba.

Az előzmények ismeretében: mit vársz az első adástól?

Bíró Ica: Hogy megússzam! Nagyon izgulok, rá sem merek gondolni, burjánzik bennem az adrenalin!

Gondolom, már kész a koreográfia. Nehéz?

Bíró Ica: Nehéz, többek között három emeléssel. Ráadásul éppen Laci az az emelőember, aki elég veszélyes mutatványokat csinál. Azzal kezdjük: rögtön az elején az egyik legveszélyesebb emeléssel.

Ebből láthattunk némi ízelítőt a Mokkában: fölkapott a feje fölé, és pörgetett-forgatott, hajmeresztő volt…

Bíró Ica: Gyakoroltuk szárazföldön és gyakoroltuk jégen. Teljesen megbízom Laciban: már a szárazföldön is éreztem, hogy jó kezekben vagyok, és segít a technika is, meg kell feszíteni magam. Egyetlen egyszer adódott gond, amikor megcsúszott emelés közben. Mindebből annyit érzékeltem, hogy addig zaj volt, majd egyszer csak néma csend. Megálltunk, letett, én pedig kérdeztem, mi a helyzet? Megtapsoltak, és mondták: tökéletesen csináltam, hiszen meg sem rezdültem. Ugyanúgy feszítve maradtam, és mint kiderült, ez volt a szerencse. Mert ha mindketten megrogyunk, akkor borulunk. De nem ez a legrosszabb, hanem a hányinger: az emelések után ki kellett találni egy pózt, amiben kiszédülhetek. Laci ugyanis letesz, én pedig azt sem tudom, hol vagyok, annyira forog minden. Tizeneket pörög velem, ezt nem sokan csinálják: ő képes rá, nagyon-nagyon profi, én pedig abszolút biztonságban érzem magam a kezében.

Megvan már a kűrruha?

Bíró Ica: Igen, gyönyörűszép kűrruhák lesznek, ráadásul ügyelnek a részletekre: ha fellibben a szoknya, akkor sincs semmi, és ha fejre állok, akkor sem esik ki a mellem. Nagyon-nagyon izgulok, rettentően kell koncentrálni, minden idegszálammal odafigyelek. És hiszek a pozitív gondolkodásban: voltam Indiában Sai-Babánál, voltam Kínában, a shaolin papoknál, hiszek az univerzum energiáiban, és hiszek a hitem erejében. Ha elhiszem, hogy sikerül, akkor sikerül! És voltaképpen ez az a pont, ami miatt elvállaltam ezt az egészet. A könyvemben leírt életfilozófiám: „Mindig merj mást megtenni, mint eddig, mert ez a fiatalság elixírje!”.

Említetted a koncentrációt, amit a távoli utazásaidon fejlesztettél tökélyre. Ez azért nem rossz alap…

Bíró Ica: Sőt! Amit ott nekem megtanítottak a mestereim, és maga a shaolin-főpap… Ez egyébként a világon egyedülálló: én vagyok az egyedüli nő a világon, akit beengedtek a kínai szent templomba…

Hogy sikerült elérni mindezt?

Bíró Ica: Mielőtt a magyar shaolinokkal kimentem Kínába, már sokat foglalkoztam bioenergetikával. A mesterem, Dr. Bíró Dénes bioenergetikus professzor hívta fel a figyelmem: nézzem csak meg, hogy fogadnak majd a papok! Azt mondják, elég különös aurám van: állítólag aranyszínű, ez jót jelent. Hiszek abban, az emberi élet értelme a nemesedés, a tanulás, vagyis az emberi értékek felszínre hozatala. Fontosak számomra az emberi értékek: csak így tudok élni, és nyugodtan aludni. Néha mondják, hülye vagyok és naiv, de én akkor is így tudok élni, és nem is akarok más lenni!

Szóval ott tartottunk, hogy kimentél Kínába…

Bíró Ica: Kimentem Kínába, ahol fogadtak a papok és tanítottak. De már rögtön az elején éreztem, hogy speciális fogadtatásban van részem: az ottani tévé-híradó folyamatosan kamerázott. Kaptam egy meghívást a szentélybe, ahol a több mint kilencven éves főpap fogadott, majd részt vehettem az ebéden. Megdöbbentem, hogy leülhettem az asztalukhoz, nő létemre, ilyen ott még nem volt! Aztán megmutatták a különböző szent helyeket, nagyon különleges érzés volt. Mondhatom, hogy valamiféle barátság szövődött, és amikor a főpap ide, Magyarországra érkezett, én fogtam a szent szobrot, nagyon megtisztelő volt! Hamarosan megint Magyarországra látogat: nagy-nagy szeretettel várom…

Forrás: www.tv2.hu