Negyed század. Ennyi kellett ahhoz, hogy egy magyar sportoló ökölbe szorított kézzel jelezhesse a világnak, ő a gyűrűk ura. Csollány Szilveszter, a Dunaferr tornásza olimpiai bajnok lett Sydneyben. Szilas utólag úgy értékelt, ezzel az éremmel teljesedett be életműve. 2000. szeptember 24-én, a Földgolyó túlsó feléről adta a világ tudtára: soha többet nem lesz örök második. Csak első…

Az olimpia zárónapján csodálatos tűzijátékban gyönyörködhetett a világ. Aztán a láng elaludt, és lassan-lassan kihunytak a fények. Az álom véget ért, a valóság pedig elkezdődött: Szilas kilépett a nagybetűs életbe…

Először pár szót a jelenről! A Sztárok a jégen kapcsán nemrégiben a Mokkában vendégeskedtél, ahol többek között azt is megemlítetted: rettenetesen meggyötört a balett-óra. Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Csollány Szilveszter: Az, hogy nagyon hosszú ideig van az izom tónusban. Ehhez azért nem vagyok hozzászokva. Az ember öt perc alatt olyan izomgörcsbe rándul, hogy totálisan elfárad.

Mihez kezdtél a tornászkarrier befejezése után: aktív kapcsolatban maradtál a sporttal, vagy teljesen más jellegű tevékenységek töltötték ki az életed?

Csollány Szilveszter: Úgy maradtam aktív kapcsolatban, hogy aktívan nem csináltam semmit. :-)

Akkor feltehetően ennek is köszönhetőek a balett-órai élmények…

Csollány Szilveszter: Igen, voltaképpen négy évig nem csináltam semmit, már ami a sportot illeti,  ám ősszel elkezdtem futni. Kimentem az erdőbe: első nap találkoztam egy vaddisznóval, ekkor estem először gondolkodóba, hogy tovább fussak-e? Második nap eltévedtem, és azon gondolkodtam, hogy azok a házak, amiket látok, Ausztriához vagy Magyarországhoz tartoznak-e? Közel a határ, és nem volt nálam személyi igazolvány. De végül erőt vettem magamon, és pár hétig futottam, utána viszont egyre hidegebb és sötétebb lett. Így aztán abbamaradt, egyelőre…

És mit lehet tudni a tornászkarrier utáni civil pályafutásodról?

Csollány Szilveszter: Az az igazság, sok mindent csináltam az elmúlt három évben. Kibéreltünk egy rádiót, ám azt fél év után abbahagytam…

Miért?

Csollány Szilveszter: Elsősorban a többiek hozzáállása, és munkája miatt…

Nem tapasztaltad azt a fajta kitartást és következetességet, netán fegyelmet, mint sportolóként?

Csollány Szilveszter: Érdekes, mert ők is ex-sportolók voltak: egy-két dologgal nem értettem egyet, és mondtam nekik, nekem ez ilyen formában nem tetszik. De voltam óraadó testnevelő tanár egy fertődi szakközépiskolában, dolgoztam egy önkormányzat sportosztályán, valamint edzőként Ausztriában. És részt vettem egy másik vállalkozásban is, ám a munkatársam miatt annak is vége szakadt. Ősszel MLM-mel kezdtem foglalkozni, ami nagyon pozitív változást hozott az életembe. Idén pedig szeretnék egy tornasulit indítani Sopronban: nem profi sportolókat akarok nevelni, hanem kimondottan torna-alapokra épülő testmozgásra szoktatni az embereket, kicsiket és nagyokat egyaránt.

És ebbe egyedül vágnál bele - mintegy okulva a múltból -, vagy társakkal?

Csollány Szilveszter: Tanultam a múltból. Azt mondom, nem egyedül, de mindenféleképpen az én gondolkodásmódomat szem előtt tartva vágnék bele. Az elmúlt három évben ugyanis számtalan alkalommal átvágtak, kihasználtak, megaláztak. Ezt pedig nem szeretném még egyszer átélni! Az ember ugyanis nem gazdag, hogy az összes pénzét elszívják tőle…

Valószínűleg élsportolóként olyan mértékben burokban éltetek, hogy nem voltatok felkészülve a külvilágból érkező támadásokra. Nem csak te, van még példa…

Csollány Szilveszter: Igen, ez így van. Az ember, amíg aktívan sportol, abszolút nem látja a világot, nem tudja, hogyan működik, és azt sem tudja, mit kezdjen a saját életével. Nagyon-nagyon nehéz a váltás, és még mindig azt mondom: nincs olyan munkahelyem, amire azt mondhatnám, száz százalékosan kielégíti az igényeimet. A tornasuli persze nem lenne rossz, és van más elképzelésem is, amiről egyelőre azért nem beszélnék, mert indulófélben lévő dolog. Annyit azért elárulok: szeretnék segíteni a magyar tornasportnak! Nem mint funkcionárius, hanem egészen más úton-módon…

Forrás: www.tv2.hu